A tényállás szerint a felperes üzemeltet egy budapesti 2 szintes, teraszos, 30 asztallal működő kávézót, ahol műszakonként 2 pincér és 1 pultos dolgozik, és 1 pénztárgép működik. A vendégek a fogyasztás ellenértékét nyugta alapján az asztaloknál a pincéreknek fizetik ki, akik azt a borravalóval együtt a náluk lévő pénztárcában helyezik el. Időszakonként a pénztárcájukból a pénztárgépbe helyezik át a náluk lévő pénzt. A napi bevételt, 100.000 Ft váltópénz kivételével az irodában, a borravalóként kezelt összeget a pultban egy dobozban tartották.
Az adóhatósági ellenőrzés során tartott próbavásárlást és pénztárzárást követően felvett jegyzőkönyv szerint a pénztárgép kasszája 12.210 Ft többletet tartalmazott a hozzátartozó pénztárgép 145.125 Ft-os bevételéhez képest. A másodfokú adóhatóság helybenhagyta az első fokú adóhatóságnak a felperessel szemben az eltérés miatt pénzbírságot kiszabó határozatát. Rögzítette, hogy az online pénztárgépben minden pénzmozgást rögzíteni kell, a felperes tényleges bevétele és a pénztárzárás bevétele között lévő eltéréssel a mulasztás megvalósult, így az elsőfokú hatóság jogszerűen állapította meg a 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet (továbbiakban: Rendelet) 49. § (2) bekezdés megsértését. Hivatkozott a Rendelet 4. számú melléklet 6.5. pontjára, illetőleg 6. alpontjára, kifejtve, hogy pénzmozgás bizonylattal kell kísérni minden olyan tranzakciót, ami nem az értékesítéshez kötődik, de módosítja a fióktartalmat.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette és a közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezte. Az indokolásban megállapította, hogy a Rendelet 49. § (2) bekezdése szerint a pénztároló eszközben lévő pénzkészletnek összeg és összetétel szerint meg kell egyezni a pénztárgépen bizonylatolt értékesítések és egyéb pénzmozgások egyenlegével, kivéve, ha az eltérést az üzemeltető működési sajátosságai okozzák, és az eltérés mértéke e működési sajátosságokhoz igazodik. Elfogadta a felperes azon hivatkozását, mely szerint a borravaló ténye és kezelése olyan, az üzemeltető működési körébe eső sajátosság, amely alapot ad a pénztári egyenleg és a pénzkészlet eltérésére. Az eltérés mértékének tisztázására további bizonyítást tartott szükségesnek.
A Kúria az első fokú bíróság jogértelmezését nem osztotta. A Rendelet 49. § (2) bekezdése fő szabályként fogalmazza meg a pénztároló eszközben lévő pénzkészletnek a pénztárgépen bizonylatolt értékesítések és pénzmozgások egyenlegével való egyezőségét. Az összegek eltérése az egyezőség fő szabálya alóli kivétel, melyet a jogszabály akkor enged, ha azt az üzemeltető működési sajátosságai okozzák, és az eltérés mértéke e működési sajátosságokhoz igazodik. A Kúria álláspontja szerint a borravaló ténye, és annak kezelésével kapcsolatos tevékenység, annak tárolási, elszámolási nehézségei nem alkalmasak a jogszabályban írt „üzemeltető működési sajátosságai” kivétel megalapozására. Ellenkező értelmezés esetén minden olyan helyzetben, ahol borravaló adására van lehetőség a kivétel válna a fő szabállyá, amely nyilvánvalóan nem lehetett a jogalkotó célja, ellenkező esetben ezt a helyzetet ugyanis külön nevesítette volna. Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a Rendelet a RSN07 kód alkalmazhatóságával lehetőséget biztosít a borravaló jogszerű pénztárgépbe helyezésére. Vagyis maga a jogszabály is tartalmaz szabályozást erre az élethelyzetre, nem tekinti kivételes körülménynek.
A felperes a borravaló tényére és kezelésére hivatkozott, mint működési sajátosságra, nem pedig a tevékenység egyéb olyan jellemzőire, vagy specialitásaira, amelyek a kivétel alkalmazását indokolták volna. A jogalkotó azonban az üzemeltető működési sajátosságai megfogalmazásakor nyilvánvalóan az olyan helyzetekre gondolt, ahol a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás és az ellenérték bevételezése között magától a tevékenység jellegéből, vagy fizikai jellemzőiből adódóan szükségszerűen telik el hosszabb idő, vagy adódik eltérés (rendszerint a pénztárgépből kinyerhető adatok „javára”), nem pedig azokra a helyzetekre, ahol a különböző jogcímen kezelt készpénzösszegek elválasztása időbeli, tárolási vagy más nehézséggel jár. Ilyen lehet például az ételkiszállítás és csomagküldés.
Miután a borravaló kezelése, mint az üzemeltető működési sajátossága nem alapozza meg a Rendelet 49/A. § (2) bekezdésében írt kivétel alkalmazhatóságát, nincs indoka az elsőfokú bíróság által az alperes tényállás felderítési kötelezettségének részleges elmulasztása pótlása miatt elrendelt további tényállás felderítésnek. A borravaló kezelésének folyamata nem minősíthető a pénztárgépet üzemeltetők olyan működési sajátosságának, amelyek megalapozhatnák a pénzkészlet és a pénztárgép bizonylatolt pénzmozgásai egyenlegének eltérését.
(Kúria Sajtótitkársága)