Az Áfa tv. 142. § (3) bekezdése szerint a fordított adózás alkalmazásának az is elengedhetetlen feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek
a) mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint
b) egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.
Adófizetésre kötelezett személynek minősül a kizárólag közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenységet végző adóalany is. Belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak az a személy minősül, aki (amely) a magyar adóhatóság által kiadott adószámmal rendelkezik.
Ennélfogva belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak minősül az a külföldi vállalkozás is, akit (amelyet) a magyar adóhatóság áfaalanyként nyilvántartásba vett, de nincs Magyarországon gazdasági letelepedése (székhelye, telephelye).
A fordított adózás alkalmazása csak abban az esetben jöhet szóba, ha
- két jogilag elkülönült személy között az Áfa tv. 142. §-ában említett ügylet jött létre; és
- mindkét személy belföldön adóalanyként nyilvántartásba vett, adófizetésre kötelezett személy.
Az adóhatóság az áfa ellenőrzések során kiemelten vizsgálja az ellenőrzés alá vont adóalany által befogadott számlák hitelességét.
A NAV szerint a számla fiktívnek minősül, ha a számla kibocsátója nem adóalany, a számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív, valamint a számlán feltüntetett gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre.
A NAV ellenőrzési gyakorlata szerint a gazdasági esemény fiktív különösen akkor, ha:
- a számlán szereplő felek viszonylatában egyáltalán nem jött létre gazdasági esemény;
- a beszerzés ún. értékesítési láncolat részét képezi, ahol a gazdasági láncolatban szereplő árualap eredete nem lelhető fel, valamint ha a szállítási, illetve tárolási, raktározási kapacitás, a valós működéshez nélkülözhetetlen likvid pénzeszköz hiánya miatt megállapítható, hogy az adózó a tisztázatlan eredetű, nagy volumenű árut az általa megnevezett szállítóitól nem szerezhette be, melyből következően az esetleges továbbértékesítés(ek) ténye sem igazolt;
- a valós gazdasági esemény nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással;
Milyen következményekkel jár a számlabefogadó szempontjából, ha az adóhatóság a nála lefolytatott áfa ellenőrzés során a számlát az említett jogcímek valamelyike alapján fiktívnek minősíti, azt feltételezve, hogy a számlában az Áfa tv. 142. §-ában felsorolt ügyletek valamelyike került feltüntetésre, továbbá a számla kibocsátója és befogadója egyaránt belföldön nyilvántartásba vett adóalany?
Elsőként feltételezzük azt, hogy az adóhatóság az áfa ellenőrzés során azt az álláspontot képviseli, miszerint a számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív.
Amennyiben az adóhatóság ezt az a) vagy a b) pontban említett tényállásra alapozza, akkor az adóhatóság a számlabefogadó terhére fizetendő adót nem állapíthat meg.
Abban az esetben, ha a számlabefogadó a számlára alapozva fizetendő adót állapított meg, akkor annak összegével az ellenőrzésnek a számlabefogadó által bevallott fizetendő adót csökkentenie kell.
Az ellenőrzésnek nincs jogalapja a számlabefogadó terhére fizetendő adót megállapítania, mivel álláspontja szerint a felek között nem történt az Áfa tv. 142. §-ában említett ügylet.
Fizetendő adó hiányában a számlabefogadót adólevonási jog sem illetheti meg.
Ha a számlabefogadó a számlára alapozva megállapított fizetendő adót teljes egészében, vagy részben levonható adóként számolta el, akkor az ellenőrzés annak összegével a számlabefogadó által bevallott levonható adót jogosan csökkenti.
Abban az esetben, ha az adóhatóság ilyen értelmű döntését a c) pontban említett tényállásra alapozza, akkor az adóhatóságnak hivatalból fel kell tárnia, hogy a felek között ténylegesen milyen tartalmú ügylet jött létre.
Amennyiben a felek között ténylegesen megvalósult ügylet az Áfa tv. 142. §-ában említett ügyletek valamelyike, akkor az ellenőrzés a számlabefogadó terhére fizetendő adót állapíthat meg, feltéve, hogy az adófizetési kötelezettség a vizsgálat alá vont időszakban keletkezik.
Az ellenőrzés a megállapított fizetendő adót köteles levonható adóként is figyelembe venni abban a mértékben, amilyen mértékben a számlabefogadó a ténylegesen megtörtént gazdasági eseményt adólevonásra jogosító gazdasági tevékenységéhez hasznosította.
Az ellenőrzés nem utasíthatja el a levonható adó megállapítására arra hivatkozva, hogy a befogadott számla fiktívnek minősült.
Ugyanis a fordított adózás alapján megállapított fizetendő adó vonatkozásában az adólevonás lehetőségét az adófizetési kötelezettsége keletkezése teremti meg.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.35.411/2010/4. sz. ítéletében a következőket szögezte le.
A 2006/112/EK tanácsi irányelvben foglalt kitétel szerint az adóalanyoknak az adólevonási jog érvényesítése érdekében be kell tartani az adott tagállam által meghatározott formai követelményeket, de ezek nem haladhatják meg azt a mértéket, amely a fordított adózási eljárás helyes alkalmazásának biztosításához mindenképpen szükségesek [C-95/07. és C-96/07. ügyben hozott ítélet 63. pontja, C-392/09. ügyben hozott ítélet 39. pont].
Abban az esetben, ha a számlabefogadó az adóhatóság által fiktívnek minősített számlára alapozva fizetendő adót állapított meg, akkor az ellenőrzés a számlabefogadó terhére többlet fizetendő adót nem állapíthat meg, továbbá az előzőek említett okok folytán a számlabefogadó által gyakorolt adólevonást sem vitathatja.
Másodjára feltételezzük azt, hogy az adóhatóság az áfa ellenőrzés során azt az álláspontot képviseli, miszerint a számlában feltüntetett gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jött létre.
Ebben az esetben az ellenőrzésnek akkor van jogalapja a számlabefogadó terhére fizetendő adót megállapítani, illetve akkor van jogszerűen lehetősége a számlabefogadó által bevallott fizetendő adót nem csökkenteni, ha feltárja a számlán feltüntetett gazdasági esemény tényleges teljesítőjének személyét, valamint megállapítja e személy belföldi adóalanyként történt nyilvántartásba vételének és adófizetéssel járó státusának tényét.
Amennyiben az adóhatóság álláspontja szerint a számlabefogadó ténylegesen nem a számlán feltüntetett - adófizetésre kötelezett – belföldön nyilvántartásba vett adóalanytól, hanem ismeretlen személytől vásárolta meg az Áfa tv. 142. §-ában említett terméket, illetve vette igénybe az Áfa tv. 142. §-ában említett szolgáltatást, akkor a számlabefogadó terhére nem állapíthat meg fizetendő adót.
Ha az ellenőrzés során a termék tényleges eladójának, illetve a szolgáltatás tényleges nyújtójának személye nem kerül megállapításra, akkor annak belföldi adóalanyisága sem tekinthető bizonyítottnak.
Az ellenőrzés nem hivatkozhat arra, hogy a terméket ténylegesen értékesítő, a szolgáltatást ténylegesen nyújtó ismeretlen személy adóalanyisága fennáll, mivel nyilvánvalóan gazdasági tevékenység keretében járt el az Áfa tv. 142. §-ában említetttermékértékesítés/szolgáltatásnyújtás teljesítése során, továbbá adófizetésre kötelezett személynek is tekinthető, mivel részéről alanyi adómentesség választásának bejelentése nem állapítható meg.
Az Áfa tv. szerint a fordított adózás szabályai csak akkor lehetnek irányadóak, ha mindkét fél belföldön nyilvántartásba vett adóalany.
A fordított adózás alkalmazásához nem elégséges az a körülmény, hogy az Áfa tv. 142. §-ában említett ügylet teljesítője az Áfa tv. szerinti gazdasági tevékenységet valósított, ha az adóhatóság által adóalanyként nem került nyilvántartásba vételre.