Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 217. § (1) bekezdése szerint az adó alapja a viszonteladó árrése, csökkentve magával az árrésre jutó adó összegével, a (2) bekezdés kimondja, hogy az árrés a termék értékesítési árának (kisebbítendő tag) és beszerzési árának (kivonandó tag) a különbözetével egyezik meg (ezen alfejezet alkalmazásában a továbbiakban: egyedi nyilvántartáson alapuló módszer).
Mind az Áfa tv. 70. § (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése, mind a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) 78. cikke értelmében elmondható, hogy az adóalapnak részét képezik azon járulékos költségek, amelyeket az értékesítést teljesítő a megrendelőre terhel, függetlenül attól, hogy a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul.
A viszonteladóra vonatkozó különös szabályok alkalmazásában az Áfa tv. 215. § (1) bekezdése szerint
a) értékesítési ár: az ellenérték egésze, amely a viszonteladó termékértékesítése adóalapjául szolgálna, illetőleg abba beletartozna, ideértve magát az e törvényben szabályozott adót is, de kivéve a 71. § (1) bekezdésében meghatározott összegeket;
b) beszerzési ár: az a) pont szerint meghatározott ellenérték, amelyet a viszonteladó a részére értékesítőnek megtérít vagy megtéríteni köteles.
Az Áfa tv. 215. § (1) bekezdés a) pontjában található értékesítési ár meghatározás arra utal, hogy azt úgy kell tekinteni, mint ami magában foglalja mindazon járulékos költségeket, melyek egyéb, általános szabályok szerinti értékesítés estében az adó alapjába tartoznának. Ez azt jelenti, hogy csak az Áfa tv. 71. § (1) bekezdésében felsoroltakat nem kell figyelembe venni a beszerzési ár megállapításánál, így például az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott járulékos költségek már a beszerzési ár részét képezik.
A beszerzési ár fogalmában a „részére értékesítőnek” kifejezés a termék értékesítőjére vonatkozik, így beszerzési árként csak a termék értékesítője részére megtérített ellenértéket lehet figyelembe venni (mely magában foglalhat egyéb járulékos költségeket is, amennyiben azokat szintén ugyanezen értékesítő felé téríti meg a viszonteladó).
Nagyon fontos, hogy azokat a termékeket (és igénybevett szolgáltatásokat), amelyeket nem a gépjárművet a belföldi viszonteladó felé értékesítő féltől szerzik be, azok nem tekinthetők a beszerzési ár részének, mivel nem felelnek meg annak a törvényi feltételnek, hogy annak ellenértékét a viszonteladó részére a gépjárművet értékesítő félnek térítik meg.
Tehát a gumiabroncsok beszerzési ára nem növeli a személygépkocsi beszerzési árát az árrés meghatározása során, ennél fogva nem kapcsolódik járulékosan a személygépkocsi beszerzés adóalapjába.
Ilyen esetben, amikor egy adóalany a használt ingóság értékesítése érdekében, az értékesítést megelőzően vesz igénybe szolgáltatást (pl. javítást) vagy vásárol terméket, a beszerzést és igénybevételt terhelő előzetesen felszámított adó tekintetében az adólevonási jog vizsgálatát érdemes elvégezni.
Ugyanis az Áfa tv. 222. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az egyedi, illetőleg globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó ilyen minőségében a használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab, régiség beszerzéséhez – ideértve ezek Közösségen belüli beszerzését is –, importjához kapcsolódó előzetesen felszámított adó levonására nem jogosult. Tehát az igénybevett szolgáltatásokat és beszerzett termékeket terhelő adót illetően az általános szabályok szerint kell meghatározni a levonási jogot, figyelemmel az Áfa tv. 120.§-ában és a 124-125. §-aiban foglalt rendelkezésekre.
Tekintettel azonban arra, hogy az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés c) pontja szerint az a) és b) pontban nem említett egyéb terméket terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges, így a gumiabroncs beszerzését terhelő adó sem helyezhető levonásba (az Áfa tv. 125. §-a nem ad ez alól a korlátozás alól felmentést).