Devizás ügyletek és utalványok áfája és az adólevonási jog gyakorlata

dr. Veress Júlia

Az adólevonási jog gyakorlása – alapelvek és jogesetek

Az általános forgalmi adó (áfa) rendszerében az adólevonási jog az áfasemlegesség alapelvének érvényesülését biztosító legfontosabb eszköz. Az adóalany az egyes beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított adót abban a mértékben jogosult levonni, amilyen mértékben az adott beszerzést adóköteles termékértékesítése vagy szolgáltatásnyújtása érdekében használja vagy hasznosítja. E jog technikai és anyagi szabályozása biztosítja, hogy az adóteher kizárólag a végső fogyasztót terhelje, a termelési és forgalmazási láncban részt vevő vállalkozások pedig mentesüljenek a beszerzéseiket terhelő adó alól. A magyar és az uniós szabályozás összetett, szigorú és részletes feltételrendszert állít fel mind a levonási jog keletkezésére, mind annak megosztására és korlátozására vonatkozóan (Áfa tv. 120. § (1) bekezdés és Héa irányelv 168. cikk).

Az adólevonási jogra és az arányosításra vonatkozó jogszabályi rendelkezések legfőbb jelentősége az áfasemlegesség, az arányosság és az azonnaliság elvének a biztosításában rejlik. Az uniós hozzáadottérték-adó közös rendszerének alapvető célja, hogy a vállalkozásokat teljes egészében mentesítse a gazdasági tevékenységük kapcsán fizetendő vagy megfizetett áfa terhe alól, biztosítva a semlegességet függetlenül a tevékenységek céljától és eredményétől. Ez a szabályozási keret megakadályozza a halmozódó adóterhek kialakulását a forgalmazási láncban, és elhárítja a vállalkozásokra háruló pénzügyi kockázatokat. A jogszabályok pontos ismerete és a megosztási módszerek szigorú alkalmazása azért kulcsfontosságú, mert a nem megfelelő eljárás komoly adóhiányt, mulasztási bírságot és adóhatósági szankciókat vonhat maga után (Héa irányelv 168. cikk és 173. cikk (1) bekezdés).

Az adólevonási jog keletkezésének főszabálya és anyagi feltételei

A belföldi szabályozás szerint az adóalany az egyes beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított adót abban a mértékben jogosult levonni a fizetendő adójából, amilyen mértékben az adott beszerzést – adóalanyi minőségében – adóköteles termékértékesítése vagy szolgáltatásnyújtása érdekében használja, hasznosítja. Ezzel összhangban az adóalany jogosult levonni azt az adót, amelyet a termék beszerzéséhez vagy szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított. Az uniós szabályozás szerint az adólevonási jog abban az időpontban keletkezik, amikor a levonható adó megfizetési kötelezettsége keletkezik. A Héa-irányelv rögzíti, hogy az adóalany jogosult levonni a részére egy másik adóalany által teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás után fizetendő adót, amennyiben azt az adóköteles tevékenységéhez használja fel (Áfa tv. 120. § (1) bekezdés a) pont, valamint Héa irányelv 167. cikk és 168. cikk a) pont).

Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi és alaki feltételei: az adólevonási jog gyakorlásának alapvető tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla. Kifejezetten Közösségen belüli termékbeszerzés esetén a levonási jog gyakorlásához szintén szükséges a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla. Az adóhatóság az ellenőrzés során megkövetelheti a nem magyar nyelvű okiratok hiteles magyar nyelvű fordítását, ha a tényállás másként nem tisztázható. Az uniós szabályozás az alaki feltételeknél előírja, hogy az adólevonás érvényesítéséhez az adóalanynak a jogszabályi előírásoknak megfelelően kiállított számlával kell rendelkeznie. Közösségen belüli termékbeszerzés esetén az adóalanynak a számla birtoklása mellett minden szükséges adatot szerepeltetnie kell az áfabevallásban az adó megállapításához (Áfa tv. 127. § (1) bekezdés a) és ba) alpontjai, valamint Héairányelv 178. cikk a) és c) pontjai).

Az adólevonási jog konkrét korlátozásai és tilalmai

A magyar jogalkotó bizonyos termékek és szolgáltatások körében kifejezett adólevonási tilalmat állapít meg. Ennek értelmében főszabály szerint nem vonható le a lakóingatlant, illetve a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket és szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó. A törvény ugyanakkor meghatároz olyan kivételes, speciális feltételeket is, amelyek fennállása esetén a lakóingatlant, illetve az annak felújítását, építését terhelő előzetesen felszámított adó mégis levonhatóvá válik az adóalany számára (Áfa tv. 124. § (1) bekezdés h) és i) pontjai, (2) bekezdés c) pontja, valamint 125. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés d) és e) pontok).

Vegyes tevékenység esetén alkalmazandó megosztási és arányosítási szabályok: amennyiben az adóalany egyidejűleg végez adólevonásra jogosító (áfás) és arra nem jogosító (áfamentes) vegyes tevékenységet, az előzetesen felszámított adót főszabály szerint tételes elkülönítéssel kell megosztani. Ez azt jelenti, hogy a beszerzések bizonylatait az áfa analitikában már tételesen el kell különíteni aszerint, hogy azok a levonásra jogosító vagy nem jogosító tevékenységhez kapcsolódnak. Ha a tételes elkülönítés nem biztosítható, az adóalany jogosult a tevékenységeire leginkább jellemző, saját maga által meghatározott mutatószám (természetes mértékegység vagy egyéb mutató) alkalmazására, amely valós eredményre vezet a megosztás során. E módszerek hiányában az Áfa tv. 5. számú mellékletében meghatározott számítási módszer alkalmazásával kell arányosan megosztani az áfát. Az uniós szabályozás szintén rögzíti, hogy vegyes használat esetén a felszámított áfa összege kizárólag olyan mértékben vonható le, amilyen mértékben az az adólevonásra jogosító ügyletekhez köthető (Áfa tv. 123. § (1)-(3) bekezdések és Héa irányelv 173. cikk (1) bekezdés).

Az 5. számú melléklet szerinti bevétel-arányos arányosítás részletes módszertana azon az elven alapul, hogy az adót az adóalany olyan arányban vonhatja le, amilyen arányt az adólevonásra jogosító tevékenységből származó adó nélküli ellenérték az összes ellenértékhez viszonyítva képvisel. A képlet számlálójában az adólevonásra jogosító tevékenység ellenértéke, nevezőjében pedig az adólevonásra jogosító és arra nem jogosító tevékenységek ellenértékeinek összege szerepel. Az arányosítás kétféle módszerrel végezhető: az ideiglenes megosztás során az adóalany a tárgyévet megelőző évi végleges arányszámmal osztja meg az adót év közben, majd a tárgyév utolsó adómegállapítási időszakában a tényleges adatok alapján számított végleges arányszámmal korrigálja azt az utolsó bevallásban. A másik lehetőség a göngyölítéses módszer, ahol az év minden adómegállapítási időszakában a valós, addig göngyölített adatok alapján vonják le az adót, így év végén pótlólagos korrekcióra már nincs szükség. Ha az arányosítás során alkalmazott adatokban utóbb változás áll be, és az eltérés eléri a 10 000 forintot a végleges megosztáshoz képest, az adóalany köteles a megosztást utólag kiigazítani (Áfa tv. 5. számú melléklet és 153/C. §).

A támogatások áfa-rendszerbeli megítélése során az adó alapja tartalmazza a támogatások bármely olyan formáját is, amely a termék értékesítésének vagy szolgáltatás nyújtásának árát közvetlenül befolyásolja. Ha a támogatás közvetlenül befolyásolja az árat és adóköteles tevékenységhez kapcsolódik, akkor a bevételarányos képlet számlálójában és nevezőjében egyaránt szerepel. Amennyiben a kapott támogatás ellenértéknek nem minősül, az 5. számú melléklet szerinti képlet alkalmazásakor az összege kizárólag a nevezőben szerepeltethető, vagyis a levonási hányadot rontó tényezőként működik. A számítás során az ellenérték helyett a szokásos piaci árat kell figyelembe venni, ha az adó alapjának megállapítására a nem független felek közötti, aránytalanul magas vagy alacsony ellenértékkel végzett ügyletek miatti speciális szabályok vonatkoznak. Az előzetesen felszámított áfa megosztására alkalmazandó számítási módszer megfelelőségének előzetes vizsgálatára és jóváhagyására az adózó kérelmet nyújthat be az adópolitikáért felelős miniszterhez, amelyre a feltételes adómegállapítás szabályai irányadók. Az adóalap egyéb okból történő csökkentése (például elállás, teljes vagy részleges nemfizetés) esetén az adóalap csökkenthető a tagállamok által meghatározott feltételek szerint (Áfa tv. 65. §, 67. § (1) bekezdés, 5. számú melléklet, Art. 172. § (1)-(3) bekezdése, valamint Héa irányelv 73. cikk és 90. cikk (1) bekezdés).

A belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adóját csökkentheti az ugyanezen időszakban keletkezett levonható áfával, vagy az ezt megelőzően, de legfeljebb a tárgyévet megelőző egy naptári éven belül keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével. Az el nem évült, de a fenti határidőben nem érvényesített levonható adót az adóalany abban az adómegállapítási időszakban jogosult önellenőrzés útján figyelembe venni, amelyben az adólevonási jog keletkezett. Az uniós szabályozás értelmében az adó levonását az adóalany összesítve végzi, oly módon, hogy az adott időszakban fizetendő adóból levonja azt az áfaösszeget, amelyre nézve ugyanezen időszak alatt keletkezett adólevonási joga. A tagállamok engedélyezhetik az adóalany számára, hogy később éljen az adólevonási jogával, rögzítve annak részletes nemzeti szabályait és feltételeit (Áfa tv. 153/A. § (1) és (3) bekezdése, valamint Héairányelv 179. cikk, 180. cikk és 182. cikk).

A számlakorrekciók és adóalap-kiigazítások anyagi és eljárásjogi határai

A számla és az adóalap utólagos korrekciója az áfasemlegesség biztosításának alapvető eljárási eszköze. A számla utólagos kijavítása visszaható joghatással (ex tunc) bír, ami azt jelenti, hogy a kijavított számla alapján az adólevonás nem a javítás évére, hanem az eredeti számlakiállítás időszakára vonatkozik. Amennyiben a számlák késedelmes rendelkezésre bocsátása miatt az adózó nem tudott az eredeti időszakban adót levonni, a levonás érvényesíthető abban az időszakban is, amikor a számlát ténylegesen kézhez kapta, feltéve, hogy jóhiszeműen és az elévülési időn belül jár el, még akkor is, ha az önellenőrzésre nyitva álló nemzeti határidő már lejárt. Ezzel szemben a behajthatatlan követelések miatti utólagos adóalap-csökkentés joga szorosan kapcsolódik az adóköteles ügylethez és az adóalanyi minőséghez, így az egy magánjogi megállapodással (például követelés-engedményezéssel) harmadik félre nem ruházható át; az engedményes alvállalkozó a megrendelő nemfizetése esetén nem jogosult a saját áfabevallásában csökkenteni a korábbi ügylet adóalapját (Héairányelv 90. cikk (1) bekezdés és 178-182. cikk).

GYAKORLATI ESETEK

Mobilház beszerzése és vegyes használata

Egy egyéni vállalkozó szezonális vízisporteszköz-bérbeadási tevékenységhez (ami áfaköteles) vásárol egy lakófunkcióval rendelkező mobilházat, amelyet a Balaton-parti telkén pontalapokra helyez el, és tartósan összeköti a közművekkel. Az ingatlan-nyilvántartásban „kivett üdülőépület, udvar” megjelöléssel szerepel az ingatlan. Az adózó a mobilházat részben az áfaköteles bérbeadási tevékenység adminisztrációjára, részben magáncélú ott-tartózkodásra használja. Mivel az ingatlan-nyilvántartásban nem lakásként vagy lakóházként szerepel, a lakóingatlanokra vonatkozó áfalevonási tilalmak nem vonatkoznak rá. Ugyanakkor a vegyes használat miatt a beszerzés és telepítés előzetesen felszámított áfáját meg kell osztani a bérbeadási és a magáncélú rész között. Emellett a mobilház a telekhez aktivált tárgyi eszköz beruházásnak minősül, így az áfatörvény tárgyi eszközökre vonatkozó korrekciós szabályai is alkalmazandók rá (Áfa tv. 120. § a) pont, 123. §, 124. § (1) bekezdés h) és i) pont, 259. § 12. pont).

Külföldi munkavállalók és családtagjaik elszállásolása

Egy belföldi társaság a súlyos munkaerőhiány miatt ukrán vendégmunkásokat foglalkoztat kölcsönzés keretében. A gyártás folytonossága érdekében ingyenes szállást biztosít nekik munkásszálláson, aminek a díját közvetlenül a társaság fizeti a szállásadónak. A háborús helyzet miatt a munkavállalók csak akkor tudnak tovább dolgozni, ha a kimenekített hozzátartozóikat is elhelyezik a szálláson. Bár főszabály szerint a családtagok szállásának áfája nem vonható le (mivel az nem a munkáltató adóköteles tevékenységét szolgálja), ebben a rendkívüli, kivételes helyzetben mégis levonható. Ennek oka, hogy a szállás biztosítása nélkül a munkavállalók felmondanának, ami ellehetetlenítené a gyári termelést, a szállást pedig közvetlenül a társaság szervezi és fizeti, ami így közvetlenül és döntően az adóköteles gazdasági tevékenység fenntartását szolgálja (Áfa tv. 120. §).

Építőipari gép kezelőszemélyzettel

Egy alvállalkozó 50 építőmunkást és az általuk használt kisgépeket (döngölőket, légkalapácsokat, betonvágókat) bocsátja a fővállalkozó rendelkezésére egy építkezésen. Az alvállalkozó nem vállal kötelezettséget konkrét, előre meghatározott építőipari munka elvégzésére, a munkások közvetlenül a fővállalkozó utasításai szerint dolgoznak. Ez az ügylet a jellegadó tartalma alapján munkaerő-kölcsönzésnek minősül. A kisgépek biztosítása ehhez képest csupán járulékos mellékszolgáltatásnak minősül, így az egész tranzakció a munkaerő-kölcsönzés adójogi megítélése alá esik, azaz belföldi áfaalanyok között fordított adózás alá tartozik (Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja és 142. § (1) bekezdés c) pontja).

Építőipari termékek gyártásához igénybe vett munkaerő

Egy belföldi áfaalany társaság egy másik belföldi partnertől kölcsönzött munkavállalókkal építőipari termékeket gyártat a gyáraiban. A legyártott termékeket a társaság helyszíni szerelés nélkül értékesíti a vevőinek, akik azokat később ingatlanok építéséhez használják fel. Mivel a kölcsönzött munkaerőt kizárólag a gyári termékelőállítás során foglalkoztatják, ez nem kapcsolódik közvetlenül az áfatörvény szerinti építési-szerelési szolgáltatások teljesítéséhez. Emiatt a társaság által igénybe vett munkaerő-kölcsönzés nem tartozik a fordított adózás hatálya alá, hanem az általános szabályok szerint egyenesen adózik (Áfa tv. 142. § (1) bekezdés c) pontja).

Közvetítő útján megvalósuló gépbeszerzés eltérő teljesítési időponttal

Egy vállalkozás állami hitelprogramból szeretne darálógépet vásárolni, de a program nem engedi a közvetlen külföldi beszerzést. Emiatt egy belföldi közvetítő céget iktat be, amely megvásárolja a német gyártótól a gépet, majd továbbértékesíti a vállalkozásnak. A közvetítő kiállítja a számlát novemberben, a vevő levonja az áfát, de a gépek tényleges fizikai leszállítása és átadása csak decemberben és januárban történik meg. Az adóhatóság az eltérő teljesítési időpont miatt fiktívnek minősíti az ügyletet és megtagadja az áfalevonást. Az uniós bírósági elvek szerint azonban a levonási jog nem tagadható meg, ha a beszerzés ténylegesen megvalósult, a termékek leszállítása megtörtént, és az adózó jóhiszeműen, adóköteles tevékenységéhez szerezte be azokat. A számlán feltüntetett téves teljesítési időpont önmagában nem bizonyítja az áfakijátszást és nem akadályozhatja a levonást (Héa irányelv 167-168. cikk és 178. cikk, valamint Áfa tv. 120. § és 127. §).

Egészségügyi intézmények kötelező felszerelése

Egy kórház kiegészítő áfabevallásban arányosított áfalevonási jogot érvényesít olyan minimális műszaki és tárgyi eszközök (például egy defibrillátor) beszerzésére, amelyek meglétét a nemzeti jogszabályok kötelezően előírják az egészségügyi tevékenységi engedély megszerzéséhez. A kórház egyaránt végez áfamentes egészségügyi szolgáltatást és áfaköteles kereskedelmi/kiegészítő tevékenységet. A jogszabályi kötelezettség ténye önmagában nem teszi ezeket a beszerzéseket a kórház egész tevékenységét terhelő általános (közvetett) költséggé. Az eszközök áfáját csak akkor lehet arányosítással megosztani, ha azokat ténylegesen és objektíven mind az adóköteles, mind az adómentes ügyletekhez egyaránt használják, vagy ha azok az általános működési költségek részét képezik (Héa irányelv 173. cikk (1) bekezdése).

Követelés-engedményezés hatása

Egy alvállalkozó elvégzi a munkát a fővállalkozónak, aki azt továbbértékesíti a megrendelőnek. A megrendelő fizetésképtelenné válik és nem fizet a fővállalkozónak. A fővállalkozó a megrendelővel szembeni követelését engedményezi az alvállalkozónak, így az alvállalkozó felé fennálló tartozása nullára csökken. Az alvállalkozó ezt követően sztornó számlákat állít ki a megrendelőnek, és a csőd miatt meg nem fizetett ellenértékre hivatkozva csökkenti a saját áfafizetési kötelezettségét. Mivel az alvállalkozó nem volt részese a fővállalkozó és a megrendelő közötti eredeti adóköteles ügyletnek, az adóalap utólagos csökkentésének joga őt nem illeti meg. Ez a jog szorosan kapcsolódik az eredeti ügylethez és az adófizetésre kötelezett adóalanyi minőséghez, így magánjogi engedményezéssel nem ruházható át (Héa irányelv 90. cikk (1) bekezdése).

A késve megkapott számla miatti áfalevonási határidő

Egy vállalkozás 2016 és 2018 között Közösségen belüli termékbeszerzéseket hajt végre, de a külföldi partnerek adminisztratív késedelme miatt a szükséges számlákat csak évekkel később, 2021-ben kapja meg. Az adózó a számlák tényleges kézhezvételének időszakában, 2021-ben vonja le az áfát. Az adóhatóság ezt elutasítja, arra hivatkozva, hogy a levonási jogot csak az eredeti teljesítés időszakára benyújtott önellenőrzéssel lehetne érvényesíteni, de a nemzeti jog szerinti önellenőrzési határidő már elévült. Mivel a jóhiszemű adózó a számlák hiánya miatt fizikailag képtelen volt korábban gyakorolni a jogát, a levonás megtagadása sértené a tényleges érvényesülés és az áfasemlegesség elvét. A levonási jogot abban az adómegállapítási időszakban is érvényesítheti, amikor a számlák ténylegesen a birtokába kerültek (Héa irányelv 168. cikk c) pontja, 178. cikk c) pontja, 179., 180. és 182. cikke; C-521/24 ügy).

Tételesen meg nem osztható állami támogatások kezelése

Egy adóalany a telephelyén lévő épületek felújítására 100 millió forintos vissza nem térítendő állami támogatást kap előlegként. A projekt szabályai szerint saját alkalmazottakkal nem végezheti a munkát, ezért alvállalkozókat bíz meg, akik áfás számlákat állítanak ki a felújításról. Ha a kapott támogatás közvetlenül nem befolyásolja az értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások árát (vagyis nem minősül ellenértéknek), akkor az nem képez adóalapot. Ha az adóalany az áfalevonás során a bevételarányos megosztást alkalmazza, a támogatás teljes összegét kizárólag a megosztási képlet nevezőjében köteles szerepeltetnie, ami rontja a levonási hányadot, még akkor is, ha a támogatást igazoltan adóköteles tevékenységhez használták fel (Áfa tv. 5. számú melléklete és 65. §-a).

Alvállalkozói láncolat és a passzív adóelkerülés bizonyítása

Egy nagykereskedelmi cég villanyszerelési munkálatokat rendel meg egy partnerétől, aki alvállalkozót, az pedig egy harmadik, alkalmazottak és eszközök nélküli „bukó” céget von be a teljesítésbe. A munkát a győri gyár területén ténylegesen elvégzik, a belépőkártyákat kiállítják, de a számlázási lánc alsó szintjén nem vallják be és nem fizetik meg az áfát. Az adóhatóság szerint a cégnek tudnia kellett volna a csalásról, mert a partnernek nem voltak bejelentett alkalmazottai, és a belépő munkások adatait át kellett adni. Ha az adózó nem tesz meg minden észszerűen elvárható intézkedést a partnerei ellenőrzésére (például nem győződik meg a teljesítőképességükről), akkor az adókijátszás passzív részeseként elveszíti az adólevonási jogát a befogadott számlák után (Áfa tv. 120. § a) pontja és 127. § (1) bekezdése).

JOGESETEK

Tollkereskedelem (Kúria Kfv.V.35.244/2024/6. sz. határozat és EUB C-615/21. sz. ítélet)

Ebben az ügyben a Kúria egy olyan tollkereskedelmi láncolatot vizsgált, amelyben az adózó ismeretlen eredetű árut szerzett be fiktív beszállítóktól. Az ügyletek célja az volt, hogy elkerüljék a termelőktől való közvetlen beszerzés után fizetendő kompenzációs felárat, miközben a beiktatott cégek fiktív számláinak áfatartalmát levonták. Az adóhatóság feltárta az ügyletek mesterséges jellegét: a beszállítók a toll minőségét csak szemrevételezéssel állapították meg, és az áraikat a felperes elvárásaihoz igazították. A Kúria megerősítette az adólevonási jog megtagadását, rögzítve a fiktív számlázás tényét. Az ügy másik kulcskérdése az eljárás elhúzódása volt: az adózó arra hivatkozott, hogy joga elévült a hosszas bírósági felülvizsgálatok miatt. A Kúria – az EUB iránymutatása alapján – kimondta, hogy nem ellentétes a jogbiztonsággal az az eljárás, amelyben az adómegállapítási jog elévülése a bírósági felülvizsgálatok teljes tartama alatt korlátozás nélkül nyugszik, függetlenül a megismételt eljárások számától.

Az építőipari alvállalkozói láncolat és az elvárható gondosság (Kúria Kfv.VI.35.092/2026/5.)

Egy katonai és egyéb állami objektumokon végzett építési, hőszigetelési munkák kapcsán az adóhatóság megtagadta az adózó áfalevonási jogát, mert a bevont alvállalkozók sem személyi, sem tárgyi feltételekkel nem rendelkeztek a munkák elvégzéséhez (nem volt alkalmazottjuk, eszközük, és adóbevallást sem nyújtottak be). A Kúria jóváhagyta az adólevonási jog megtagadását a passzív adókijátszásban való részvétel miatt. A döntés rögzítette, hogy az adózónak mint 20 éve a piacon működő szereplőnek kötelezettsége lett volna meggyőződni partnerei teljesítőképességéről és ellenőrizni a közhiteles, nyilvános nyilvántartásokat. A Kúria rámutatott arra is, hogy az adóhatóságnak nem feladata a számlán kívüli polgári jogi ügyletek szereplőinek teljes körű felkutatása, a bizonylatok hitelességéért és tartalmáért az adózó tartozik felelősséggel.

A beépített villamossági termékek dologi jogi sorsa és a vezetői felelősség (Kúria Gfv.VII.30.539/2018/4.)

A perben egy hitelező kért kártérítést és a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását, mivel az adós társaságnak tulajdonjog-fenntartással szállított le villamossági árukat az építkezésekhez. Az alperes ezeket a termékeket beépítette az ingatlanokba, a hitelező követelését pedig később nem tudták kielégíteni a felszámolás során. A Kúria tisztázta, hogy a dologi jog kógens szabályai értelmében az ingóságok a beépítéssel az ingatlan elválaszthatatlan alkotórészévé váltak. A tulajdonjog-fenntartás csak addig érvényesíthető, amíg az ingó dolog önálló jellege megmarad; a beépítés után polgári jogi értelemben a sajátjaként való rendelkezés nem valósulhatott meg, így a vezető tisztségviselő kártérítési felelőssége ezen az alapon nem állapítható meg.

A késedelmes számlafogadás és a levonási jog időbeli érvényesíthetősége (EUB C-521/24. Aptiv Services Hungary)

A magyar adózó 2016 és 2018 között hajtott végre Közösségen belüli termékbeszerzéseket, de a szükséges számlákat a külföldi partnektől csak 2021-ben kapta meg, így a levonási jogát a számlák kézhezvételének időszakában érvényesítette. Az adóhatóság ezt elutasította, mivel a nemzeti jog szerint a levonást csak az eredeti teljesítés évére vonatkozó önellenőrzéssel lehetett volna megtenni, amelyre nyitva álló határidő viszont már elévült. Az EUB kimondta, hogy az áfasemlegesség, az arányosság és a tényleges érvényesülés elvével ellentétes az a tagállami gyakorlat, amely véglegesen megtagadja az áfalevonási jogot azon az alapon, hogy az adózó az elévülési időn belül, de a számlák tényleges kézhezvételének időszakában gyakorolta azt, ha a korábbi időszakban a számlák hiánya miatt fizikailag képtelen volt a levonásra.

A követelésengedményezés és az adóalap utólagos csökkentésének nem ruházható jellege (EUB T-233/25. sz. ítélet - Mokoryte)

Egy alvállalkozó a fővállalkozóval szemben fennálló követelése kiegyenlítéseként megállapodással megszerezte a fővállalkozónak a megrendelővel szemben fennálló követelését. A megrendelő fizetésképtelenné vált és törölték a cégnyilvántartásból. Az alvállalkozó sztornó számlákat állított ki a megrendelőnek és csökkentette a saját áfafizetési kötelezettségét a behajthatatlan követelés miatt. Az EUB megállapította, hogy a csődesemény miatti adóalap-csökkentés joga szorosan kapcsolódik az eredeti adóköteles ügylethez és az adóalanyi minőséghez. A követelés engedményezése magánjogi ügylet, amely az uniós áfaszabályok értelmében nem ruházza át a korrekcióra való jogot az engedményesre, így az alvállalkozó nem jogosult az adóalap csökkentésére.

Az egészségügyi intézmények kötelező tárgyi eszközei (EUB C-513/24. sz. ügy)

Egy cseh kórháznak a jogszabályok értelmében rendelkeznie kellett bizonyos minimális műszaki és tárgyi felszereléssel az egészségügyi tevékenységi engedély megszerzéséhez. A kórház arányos áfalevonási jogot kért ezen eszközök beszerzése után arra hivatkozva, hogy az engedély megléte az áfaköteles kiegészítő kereskedelmi tevékenységének is feltétele, így a költségek a gazdasági tevékenység egészét terhelő általános költségnek minősülnek. Az EUB rögzítette, hogy a jogszabályi kötelezettség ténye önmagában nem elegendő a közvetlen kapcsolat igazolásához. A tagállami adóhatóságoknak objektív szempontok alapján, esetről esetre kell vizsgálniuk az eszközök tényleges felhasználását és rendeltetését. Ha egy eszköz kizárólag adómentes egészségügyi ellátást szolgál, annak áfája egyáltalán nem vonható le.

A Közösségen belüli beszerzés és a számlán tévesen feltüntetett áfa

Egy osztrák cég belföldi eladóktól vásárolt termékeket, amelyeket más tagállamokba szállíttatott, a beszerzés során pedig osztrák adószámát használta. Az eladók tévesen osztrák áfát számítottak fel a számlákon, az adóhatóság pedig utólag megtagadta ennek az áfának a levonását, mivel a Közösségen belüli értékesítés áfamentes lett volna, így a felszámított adó nem volt jogszerű. Ezzel egyidejűleg az adóhatóság a vevőnél is megadóztatta a Közösségen belüli beszerzést az osztrák adószám használata miatt, mivel a társaság nem igazolta, hogy a rendeltetési hely szerinti tagállamban a beszerzés után az adót ténylegesen megfizették (Héairányelv 41. cikk és 203. cikk). Az EUB kimondta, hogy a szabálytalanul felszámított áfa megfizetésére vonatkozó kötelezettség nem zárja ki, hogy a Közösségen belüli beszerzést a kiindulási tagállamban is megadóztassák az adószám használata miatt. A bíróság rámutatott, hogy a számla kiállításából fakadó adófizetési kötelezettség és a Közösségen belüli beszerzés adóztatása eltérő feltételekhez kötődik és más célt szolgál. Mivel a nemzeti szabályok lehetővé teszik a téves számlák utólagos helyesbítését és a jogtalanul megfizetett áfa visszaigénylését, ez a kettős adóteher feloldható, így az eljárás nem sérti az arányosság és az áfasemlegesség elvét (EUB T-638/24. sz. ügy).

A döntés elvi jelentősége abban áll, hogy a Bíróság éles különbséget tett a Közösségen belüli beszerzés tényleges megadóztatása és a számlán tévesen feltüntetett adó miatti kötelezettség között. A 203. cikk szerinti fizetési kötelezettség ugyanis nem magát a gazdasági tranzakciót adóztatja meg, hanem az adóbevétel-kiesés veszélyének elhárítását szolgálja, amely abból adódhat, hogy a számla befogadója jogosulatlanul érvényesíthetné a tévesen felszámított adó levonását. Mivel ez a számlakiállítás tényéből fakadó kötelezettség az eladónál áll fenn, és a nemzeti jog alapján a számlák utólagos helyesbítésével és az adó visszatérítésével teljes mértékben korrigálható, a kiindulási tagállamnak jogában áll a vevőnél is érvényesíteni a Közösségen belüli beszerzés utáni adótartozást mindaddig, amíg a rendeltetési hely szerinti adózást hitelt érdemlően nem igazolják (Héa irányelv 41. cikk, 203. cikk).

A szerző jogász, áfa- és nemzetközi adószakértő.