Előleg, önellenőrzés, áfacsoportok

Novemberi lapszámunkban foglalkozunk az előleg fogalmával és jelentőségével, az önellenőrzés és az elévülés kapcsolatával, az áfacsoportok működésével, láncügyletekkel és a lakóingatlan 5%-os áfájával.

2026/11. lapszám

Előleg fogalma és jelentősége

A gazdasági életben nagyon gyakori, hogy a felek előlegfizetésben állapodnak meg. De hogyan illeszkedik bele az előleg az áfa rendszerbe? Miyen befolyással van ez az adófizetési kötelezettségekre? Cikkünkben a törvényi háttér mellett érdekes ellenőrzési és bírósági eseteket is bemtuatunk, hogy minél átfogóbb választ adjunk ezekre a kérdésekre.

dr. Veress Júlia

Előleg fogalma és jelentősége


A mai felgyorsult gazdasági életben rendkívül gyakori, hogy a különféle ügyleteknél – legyen szó termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról – a felek előleg fizetésében állapodnak meg. Jelen cikkünkben azt vizsgáljuk meg részletesen, hogy mi is pontosan az előleg az általános forgalmi adó rendszerében, hogyan alakul az adófizetési kötelezettség az általános, illetve a speciális esetekben, továbbá miként merül fel az adólevonás kérdése. Írásunkban kitérünk a vonatkozó számviteli (Számv. tv. szerinti) előírásokra is, mindezeken túl pedig érdekes ellenőrzési és bírósági eseteken keresztül világítunk rá a gyakorlatban leggyakrabban felmerülő problémákra.


Gyakorlati szempontból előlegről akkor beszélünk, amikor a szerződés szerinti értékesítés vagy szolgáltatás teljesítése (illetve annak egy része) még nem történt meg, azonban a megrendelő ezt megelőzően az ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt nyújt a teljesítésre kötelezett félnek. Fontos hangsúlyozni, hogy az „előleg” kifejezés az áfa rendszerében egyfajta gyűjtőfogalomnak tekinthető.

A mindennapi üzleti gyakorlatban előleggel számos formában találkozhatunk: megjelenhet szerződést biztosító mellékkötelezettségként, foglaló esetkörében, de előfordulhat az időszakos elszámolású ügyleteknél is.

Az áfa logikája szerint az előlegfizetés, illetve az előleg átadásának ténye önálló adófizetési kötelezettséget generál, hiszen az adófizetési kötelezettség magához a vagyoni előny nyújtásához kapcsolódik. Bár az előleghez kapcsolódó alapvető áfaszabályok az utóbbi években stabilak maradtak, érdemes felidézni a 2015. évi fogalmi kiterjesztést, amely a mai napig meghatározza a jogalkalmazást. Eszerint már nincs jelentősége annak, hogy a teljesítést megelőzően milyen formában történik az előleg megfizetése vagy átadása. Előlegnek minősül minden, a teljesítést megelőzően adott vagyoni előny, így például egy csereügylet (barter) esetén is az az ügylet, amelyik hamarabb teljesül, az áfa rendszerében már előlegként funkcionál.

Termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása során az áfa rendszerében akkor beszélünk előlegről, ha a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előnyt juttatnak. Főszabály szerint az előleg átadása önálló adófizetési kötelezettséget generál: a fizetendő adót pénz (vagy készpénz-helyettesítő eszköz) esetén annak jóváírásakor vagy kézhezvételekor, egyéb juttatás esetén a megszerzésekor kell megállapítani. Lényeges szabály, hogy az átvett előleget minden esetben úgy kell tekinteni, mint ami a fizetendő adó arányos összegét már magában foglalja, tehát a kapott pénzösszeg bruttónak minősül, amelyből visszafelé számítással kell az adót meghatározni (Áfa tv. 59. § (1)-(2) bekezdés).


Fordított adózás és külföldről igénybe vett szolgáltatások 

Különbséget kell tenni a külföldi és a belföldi fordított adózás alá eső ügyletek között. Ha egy belföldi adóalany külföldről vesz igénybe olyan szolgáltatást, amely után az Áfa tv. 140. § a) pontja alapján köteles a fizetendő adó megállapítására, és ehhez kapcsolódóan előleget fizet, akkor az előleg átadása adófizetési kötelezettséget keletkeztet, azzal az eltéréssel, hogy az előlegként juttatott összeg nem tekinthető adót is tartalmazó összegnek, így arra az adót az igénybevevőnek kell rászámítania.

A belföldi fordított adózás alá tartozó ügyleteknél (pl. építőipari munkák) azonban a megfizetett előleg nem keletkeztet önálló adófizetési kötelezettséget. Ilyenkor a fizetendő adót a fordított adózás általános szabályai szerint (számla kézhezvétele, ellenérték megtérítése vagy a teljesítést követő hónap 15. napja közül a legkorábbi időpontban) kell megállapítani (Áfa tv. 59. § (3) bekezdés, 60. § (1)-(2) bekezdés).

Az uniós áfaszabályozással összhangban a Közösségen belüli adómentes termékértékesítéshez kapott előleg nem keletkeztet önálló adófizetési kötelezettséget, Ebben az esetben a teljes összeg tekintetében a tényleges teljesítéskor áll be az adó- és a bevallási kötelezettség (Áfa tv. 59. § (4) bekezdés).


Számlázási szabályok 

Bár a fordított adózásnál vagy a közösségi értékesítésnél az adófizetési kötelezettség nem áll be az előlegnél, a számlakibocsátási kötelezettség főszabály szerint ekkor is fennáll. Az adóalany köteles előlegszámlát kiállítani, ha az előleget egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy fizeti. Magánszemélyek esetén a számlakibocsátás akkor kötelező, ha a fizetett összeg eléri a 900 000 forintot, vagy ha a magánszemély a számla kiállítását kifejezetten kéri. Kivételt képez a Közösségen belüli adómentes értékesítés, melynél az előlegről nem kell áfás számlát kiállítani, de a számviteli bizonylatolás ott is kötelező (Áfa tv. 159. § (2) és (4) bekezdés).


Adóalap csökkenése a szerződés meghiúsulása esetén

Amennyiben a felek közötti ügylet (szerződés) módosul, meghiúsul vagy megszűnik, és emiatt a korábban felvett előleget egészben vagy részben visszatérítik, a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás adóalapja utólag csökken a visszatérített előleg összegével (Áfa tv. 77. § (1) bekezdés).


Az előlegek kezelése a Számv. tv. alapján 

A számvitelben élesen el kell választani a fizetett (adott) és a kapott előlegeket. Az immateriális javakra, a beruházásokra, valamint a készletekre adott előlegeket a levonható, előzetesen felszámított áfát nem tartalmazó, nettó összegben kell az eszközök között (az adott kategóriánál) kimutatni. Ezzel szemben a vevőktől kapott előlegeket a rövid lejáratú kötelezettségek között kell szerepeltetni a mérleg forrásoldalán. A forintban kapott előleget a ténylegesen befolyt összegben, a devizában kapott előleget pedig az átszámított forintértéken kell kimutatni egészen a szerződés szerinti teljesítést követő elszámolásig vagy a visszautalásig (Számv. tv. 25. § (9) bekezdés, 26. § (8) bekezdés, 28. § (4) bekezdés, 42. § (3) bekezdés, 68. § (3) bekezdés).


Csereügylet (barter), mint előleg

Egy gyártó és forgalmazó társaság („A” Kft.) megállapodik egy haszongépjárművek forgalmazásával foglalkozó társasággal („B” Kft.), hogy 10 millió forint + áfa értékben alkatrészeket szállít „B” Kft.-nek szeptember 20-án, míg „B” Kft. egy 15 millió forint + áfa értékű haszongépjárművet ad át „A” Kft.-nek szeptember 25-én. A felek megállapodása értelmében az alkatrészek értékét beszámítják a haszongépjármű ellenértékébe. Mivel az áfa rendszerében minden, a teljesítést megelőzően adott vagyoni előny előlegnek minősül, a csereügyleteknél az az ügylet, amelyik először teljesül, a másik ügylet szempontjából előlegként funkcionál. Így „A” Kft.-nek szeptember 20-án az alkatrészek értékesítése után keletkezik adófizetési kötelezettsége, de ezzel pontosan egyidejűleg „B” Kft.-nek is adófizetési kötelezettsége keletkezik a 10 millió forintos beszámítás miatt, előleg jogcímén. „B” Kft.-nek a jármű ellenértékéből fennmaradó 5 millió forint után már csak az ügylet tényleges teljesítésekor, szeptember 25-én kell az áfát megfizetnie (Áfa tv. 59. § (1)-(2) bekezdés).


100 százalékos előleg (előre fizetés) bizonylatolása 

A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy a vevő a teljes vételárat egy összegben, előlegként fizeti meg az ügylet tényleges teljesítését megelőzően. Ilyen esetekben a bizonylatolás kétféle módszerrel történhet. Az első, úgynevezett kétlépcsős megoldás során az előleg átvételekor a teljesítésre kötelezett adóalany kibocsát egy előlegszámlát a 100 százalékos összegről (az adóalap és az áfa összegének megbontásával), majd a tényleges teljesítés napján kibocsát egy „nullás” végszámlát, amellyel a korábban átvett előleget kivezeti. A második, egybizonylatos megoldásnál az előlegszámla és a végszámla egyetlen dokumentumra kerül: a kibocsátó ezen feltünteti az előlegként átvett teljes összeget, az adófizetési kötelezettség keletkezésének napját (az előleg átvételének napját), és ugyanezen a bizonylaton megjelöli az ügylet majdani, pontos teljesítési időpontját is, egyértelműen jelezve, hogy a későbbiekben további ellenérték-rendezésre már nem kerül sor. Ez az egyszerűsített, egybizonylatos megoldás azonban kizárólag akkor alkalmazható, ha a 100 százalékos előlegszámla kibocsátásakor már pontosan ismert a végleges teljesítés dátuma; ha ez még bizonytalan, akkor a teljesítést követően számlázni kell, amelyen az előleg beszámítása elvégezhető (Áfa tv. 169. § g) pont, 163. § (1) bekezdés).


Adóstátusz változása az előleg kifizetése és a felhasználás között

Egy növénytermeléssel foglalkozó, az áfatörvény általános szabályai szerint adózó mezőgazdasági őstermelő 2026. decemberben 100 %-os mértékű előleget fizet a partnere által kiállított előlegszámla alapján 2027. februárban teljesítendő műtrágya- és vetőmag-értékesítéssel kapcsolatban. Mivel az őstermelő az előleg kifizetésekor a normál áfás időszakában volt, ezért az előlegszámla áfáját jogszerűen levonásba helyezheti a 2026. december havi áfa bevallásában. 2027. január 1-jétől azonban az őstermelő visszatér a mezőgazdasági tevékenységre vonatkozó adózásra, amely által kompenzációs felárra válik jogosulttá, valamint nem mezőgazdasági tevékenységére az alanyi adómentességet választja. A 2027. februárjában átvett műtrágyát már adólevonásra nem jogosító mezőgazdasági tevékenységéhez használja fel, ezért az előlegszámlára 2026. december havi áfa bevallásában alapozott adólevonását korrigálnia kell.

A korrekció keretében nem az előlegszámla alapján gyakorolt adólevonást kell korrigálni. Az áfatörvény ugyanis az adólevonásra nem jogosító tevékenységhez történő felhasználást vállalkozásból történő kivonásnak, ezáltal ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősíti. Ennek eredményeként az őstermelőnek az előlegként megfizetett és kompenzációs felárra jogosító mezőgazdasági tevékenységéhez felhasznált műtrágya tényleges felhasználásának időpontjával érintett adómegállapítási időszak(ok)ban adófizetési kötelezettsége keletkezik (Áfa tv. 11. § (2) bekezdés c) pont, 68. §).


Különbözeti adózást alkalmazó viszonteladók 

Gyakori, hogy a különbözeti adózást (árrésadózást) alkalmazó viszonteladó egy használt gépjármű értékesítése során előleget (foglalót) kap a vásárlótól a teljesítést megelőzően. Mivel a viszonteladókra vonatkozó különös szabályok az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjáról nem rendelkeznek eltérően a normál szabályoktól, a kapott előleg az esetükben is azonnali áfafizetési kötelezettséget keletkeztet az átvétel vagy jóváírás napján. Az egyedi nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazó viszonteladó részére fizetett előleget úgy kell kezelni, mint ami a várható árrés arányos összegét terhelő általános forgalmi adót is magában foglalja, azaz a fizetendő áfát a várható árrés alapján, visszaszámítással kell megállapítani az előlegből. Globális nyilvántartáson alapuló módszer esetén pedig az előleg az adott adómegállapítási időszak összesített értékesítésiár-összegében veendő figyelembe (Áfa tv. 59. § (1)-(2) bekezdés, 214. § (1) bekezdés).


Belépőjegyek értékesítése 

Egy művelődési házat üzemeltető áfaalany a rendezvényszervező partnerének rendezvényeire szóló belépőjegyeket értékesít. A vevők a rendezvény napját megelőzően vásárolják meg a jegyeket. A rendezvényt megelőzően készpénzzel vagy bankkártyával kifizetett belépőjegyek teljes ellenértéke az áfatörvény alkalmazásában előlegnek minősül, amelynek átvételekor azonnal adófizetési kötelezettség keletkezik. Ha a vevő számlát kér, a számlát az előleg megfizetésekor haladéktalanul ki kell állítani. Mivel a teljes ellenértéket előlegként fizették meg, és az esemény időpontja már ismert, alkalmazható az egyszerűsített, úgynevezett egybizonylatos megoldás. Ennek keretében a kibocsátó egyetlen számlán szerepelteti az előlegként átvett teljes összeget, az előleg átvételének napját (mint az adófizetési kötelezettség keletkezésének napját), valamint az ügylet majdani, végleges teljesítési időpontját is, jelezve, hogy a későbbiekben már nem kerül sor további ellenérték-rendezésre vagy végszámla kiállítására (Áfa tv. 59. § (1) bekezdés, 159. § (2) bekezdés, 163. § (1)-(2) bekezdés, 169. §).


Előleg fizetése devizában

Egy belföldi társaság a termékértékesítése során az ellenértéket külföldi pénznemben határozza meg, és a vevő a teljesítést megelőzően devizában fizet előleget. Devizában kifejezett előleg esetén az előlegszámlán az áthárított adó összegét kötelezően forintban is fel kell tüntetni. Az adóalap és az adóösszeg forintra történő átszámításakor a fizetendő adó megállapításakor, vagyis az előleg jóváírásának, kézhezvételének napján érvényes devizaárfolyamot kell alkalmazni. Amikor az ügylet ténylegesen teljesül, a végszámlában az adóalapot meg kell bontani, mert a fennmaradó (még ki nem fizetett) összegre már a tényleges teljesítéskor érvényes árfolyamot kell alkalmazni. Az előleg után megfizetett áfa összegét az előleg átvétele és a teljesítés közötti időszak árfolyamváltozása utólag már nem befolyásolja (Áfa tv. 80. § (1)-(2) bekezdés, 172. §).


Külföldről igénybe vett szolgáltatásra adott előleg

A belföldi fordított adózásnál az előleg átadása nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget sem az ügylet teljesítésére kötelezettnél, sem a vevőnél (megrendelőnél). Azonban, külföldi vállalkozástól igénybe vett, a általános teljesítési hely (Áfa tv. 37. § (1) bekezdés) szabálya alapján belföldön teljesítettnek szolgáltatásokra fizetett előleg kivételt képez. Az átutalt előleg után a magyar igénybevevőnek azonnal, az előleg átvételének (jóváírásának) napjával fizetendő adója keletkezik. Fontos különbség az általános előlegszabályokhoz képest, hogy a külföldinek kifizetett összeget nettó összegnek kell tekinteni, nem pedig olyannak, ami az áfát már arányosan magában foglalja. A magyar cégnek a nettó összegre kell az áfát rászámítania, majd azt a bevallásában szolgáltatásimportként fizetendő – és adólevonási jogosultság esetén egyúttal levonható – adóként szerepeltetnie (Áfa tv. 59. § (3) bekezdés, 37. § (1) bekezdés, 140. § a) pont).


Közösségen belüli adómentes termékértékesítés előlege

Egy magyar adóalany árut értékesít egy másik tagállami adóalanynak Közösségen belüli adómentes termékértékesítés keretében. A partner az áru kiszállítását megelőzően előleget fizet. A Közösségen belüli adómentes termékértékesítéshez adott előleg nem keletkeztet önálló adófizetési kötelezettséget. Ennek következményeként az átvett előlegről nem is kötelező előlegszámlát kibocsátani, és azt az összesítő nyilatkozatban sem kell feltüntetni. Az adókötelezettség és a bevallási kötelezettség a teljes ellenérték tekintetében egy összegben, a tényleges teljesítéshez – pontosabban a számla kiállításához, de legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napjához – igazodva áll be (Áfa tv. 59. § (4) bekezdés, 159. § (4) bekezdés).


Utazásszervező által kapott előleg az árrésadózásban 

Egy utazási iroda a saját nevében nyújt komplett turisztikai szolgáltatást az utasoknak, akik az utazás megkezdése előtt a részvételi díj egy részét előlegként megfizetik. Az utazásszervezési szolgáltatás esetében a kapott előleg azonnali adófizetési kötelezettséget keletkeztet az utazásszervező oldalán. Ezt a kapott előleget egy speciális szabály alapján úgy kell tekinteni, mint amely az utazásszervező által számított, várható árrésnek megfelelő részt is arányosan tartalmazza. A fizetendő áfát tehát a várható árrés arányos összege alapján, felülről számított adókulccsal kell megállapítani (Áfa tv. 209. § (1)-(2) bekezdés).


Alanyi adómentesség értékhatárának számítása és az előleg

Egy belföldi adóalany alanyi adómentességet alkalmaz. A jövőben teljesítendő szolgáltatásához vagy termékértékesítéséhez az adóév végén előleget kap a megrendelőjétől. Az alanyi adómentesség választására jogosító felső értékhatár megállapítása szempontjából a kapott előleg összegét nem a megszerzése napján kell figyelembe venni. A még nem teljesült ügyletekből származó előleg nem számít bele az alanyi adómentesség értékhatárába; az értékhatár számításakor minden esetben az ügylet tényleges teljesítésének időpontjában kell a teljes ellenértéket beszámítani a keretbe (Áfa tv. 188. § (1)-(3) bekezdés).


A támogatási előlegek a számvitelben 

Számviteli szempontból különleges helyzetet teremt, ha a vállalkozó fejlesztési vagy bizonyos költségek finanszírozására támogatási előleget kap. A kapott támogatási előleg nem számolható el bevételként, azt a mérlegben kötelezettségként kell kimutatni. Előfordulhat olyan furcsa helyzet is, hogy a vállalkozás a támogatási előlegből már megvette a gépet, azt üzembe is helyezte, sőt, a terv szerinti értékcsökkenést is elkezdte elszámolni utána, de bevételt még nem számolhat el (Számv. tv. 33. § (7) bekezdés, 45. §).


Beruházásra adott előleg 

Egy másik számviteli érdekesség a beruházásokra (például egy nagy gép vagy ingatlan megvásárlására) adott előlegekhez kapcsolódik. Ha a cég előleget fizet a szállítónak, vagy e célra pénzeszközt különít el, és ez után a pénz után az elszámolásig kamatot kap, akkor ez a kapott kamat nem egyszerű pénzügyi bevételként funkcionál. A jogszabály szerint a beruházásra adott előleg után kapott kamat összegével csökkenteni kell a megvásárolt eszköz bekerülési (beszerzési) értékében elszámolt kamatot (Számv. tv. 47. § (8) bekezdés).


Készpénzes előlegszámla és az online pénztárgép fióktartalma 

Gyakori gyakorlati probléma a bolti kiskereskedelemben, ha a vevő készpénzben fizet előleget, de erről nem nyugtát, hanem áfás előlegszámlát kér. Mivel a vállalkozó a bizonylatolási és adatszolgáltatási kötelezettségének az online számlázó rendszerben már eleget tesz (a vevő számlát kap), a kérdéses ügyletet nem kell és nem is szabad az online pénztárgép útján értékesítésként (nyugtaként) is bizonylatolni. Ugyanakkor a készpénz fizikailag bekerül a kasszába, ami eltérést okoz a gép által nyilvántartott és a valós fióktartalom között. A jogszabály egyértelműen kimondja, hogy pénzmozgás-bizonylattal kell kísérni minden olyan tranzakciót, amely nem értékesítéshez (illetve sztornó vagy visszárubizonylat kibocsátásához) kötődik, de módosítja a fióktartalmat. Ennek megfelelően a fióktartalom megváltozása miatt az online pénztárgépből egy ún. „pénzmozgás-bizonylatot” kell kiállítani (befizetés jogcímen), ami úgy módosítja a kassza nyilvántartott egyenlegét, hogy közben elkerülhető a kettős bizonylatolás és a bevételek duplikált lejelentése az adóhatóság felé (48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet 4. számú melléklet 6.5. pont).


JOGESETEK 

Visszaélésszerű joggyakorlás

Az előlegek adójogi megítélésének egyik legfontosabb gyakorlati kérdése, hogy az előlegszámlák befogadása és az azokhoz kapcsolódó áfalevonási jog gyakorlása nem szolgálhat pusztán finanszírozási vagy adókijátszási célokat.  Egy fuvarszervezéssel foglalkozó társaság (az adózó) a megrendelői felé úgy teljesítette a közúti fuvarozási feladatokat, hogy a teljesítésbe két állandó alvállalkozót vont be. Ezek az alvállalkozók a tevékenységüket egy harmadik, bérbeadó cégtől bérelt gépjárművekkel végezték. Az ügyletsorozat hátterében az állt, hogy a bérbeadó cég egyszemélyi tulajdonosa és ügyvezetője azonos volt azzal a személlyel, aki az adózó külföldi megrendelő cégének (egy GmbH-nak) a tulajdonosa és ügyvezetője is volt.

A NAV vizsgálata feltárta, hogy a fuvarszervező adózó jelentős összegű (több mint 11 millió forint és 229 ezer euró) kölcsönt kapott a megrendelő GmbH-tól. Az adózó ezt a kölcsönként kapott összeget szinte azonnal továbbutalta a két alvállalkozójának „előleg” jogcímen. Az alvállalkozók az átutalt összegekről áfás előlegszámlákat bocsátottak ki az adózó felé, aki ezek áfatartalmát (mintegy 12,6 millió forintot) a bevallásában levonásba helyezte. Az alvállalkozók a kapott előleget bérleti díjként rögtön továbbutalták a gépjárműveket biztosító bérbeadó cégnek, amely végül a mesterséges láncolatot lezárva, „kölcsön vissza” címen visszautalta a pénzt az eredeti finanszírozónak, a GmbH-nak.

A per során kiderült, hogy az adózó a valóságban nem követelte meg az alvállalkozóktól az előleg összegének megfelelő fuvarozási szolgáltatás tényleges elvégzését a következő előleg kifizetéséig. Ezzel a módszerrel az alvállalkozóknál a valós gazdasági teljesítést többszörösen meghaladó mértékű áfafizetési kötelezettség keletkezett, amelynek a nehéz anyagi helyzetben lévő cégek nem tudtak eleget tenni, így a költségvetést komoly kár érte. A bíróság és a Kúria is megállapította, hogy az előlegszámlázásnak semmilyen gazdasági racionalitása nem volt. A felek egy tudatosan kialakított, mesterséges, zárt pénzügyi láncolatot hoztak létre. Ennek az előlegszámlázásnak nem az volt a célja, hogy a szolgáltatás tényleges ellenértékét (vagy annak egy részét) a teljesítést megelőzően rendezzék, hanem az, hogy az adózónál jogosulatlan adólevonási jogot (adóelőnyt) generáljanak, az alvállalkozókat pedig finanszírozzák.

Kúria az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatára (a Halifax és Part Service ügyekre) hivatkozva kimondta: a visszaélésszerű és rendeltetésellenes joggyakorlás megvalósul, ha az ügylet formálisan ugyan megfelel az áfatörvény előírásainak, de az objektív körülményekből kitűnik, hogy elsődleges célja az adóelőny megszerzése, ami ellentétes az áfalevonási rendszer céljával. Bár a Kúria rögzítette, hogy az adóhatóság az áfa alapját képező ellenértéket független felek között pusztán értékaránytalanságra hivatkozva nem bírálhatja felül, a jelen esetben az adóhatóság mégis jogszerűen tagadta meg az előlegszámlákra alapított áfalevonási jogot. A döntés lényege, hogy visszaélésszerű az előlegszámla alapján az áfa-levonási jog gyakorlása, ha az azon szereplő ügylet valós célja nem a szolgáltatás tényleges igénybevétele, hanem pusztán az alvállalkozó finanszírozása [Áfa tv. 59. § (1) bekezdés, 119. § (1) bekezdés, 120. § a) pont] Kúria Kfv.V.35.455/2021/8.).


Fiktív ügylet utólagos leplezése előlegre hivatkozással

Az előlegszámlázás szabályainak szigorú értelmezésére világít rá egy friss kúriai ítélet, amely egyértelművé teszi: a valótlan teljesítési időponttal kiállított, fiktív számlákat egy adóhatósági ellenőrzés során nem lehet azzal a hivatkozással megmenteni, hogy a felek valójában csak „előlegszámlát akartak kiállítani”.

Egy adózó (a felperes) egy másik belföldi társaságtól (B. Kft.) fogadott be 18,3 millió forint értékű számlát egy zöldségfeldolgozó sor megvásárlásáról, amelyet pár nappal később egy harmadik cégnek (G. Kft.) tovább is értékesített. A beszerzési számla jelentős összegű áfatartalmát az adózó levonásba helyezte.  A NAV ellenőrzése azonban feltárta, hogy a gépsort a számlakibocsátó B. Kft. csak megrendelte egy importőrtől, és arra mindössze előleget fizetett, de a gépsor még nem volt a birtokában (azt csak hónapokkal később vámkezelte az importőr). Az ügylet tehát csak formálisan jött létre, az adózónak nem volt valós rendelkezési joga a berendezés felett. Az ellenőrzés megállapításainak ismeretében az adózó az eredeti értékesítési számlákat két évvel később, 2024-ben érvénytelenítette (sztornózta).

A per során az adózó azzal védekezett, hogy a számla teljesítési időpontjában a zöldségfeldolgozó soron ugyan valóban nem volt rendelkezési joga, de „valójában előleg számlát akart kiállítani”. Ennek alátámasztására a vizsgált (2022-es) időszakot követően, utólag (2024-ben) kiállított új előlegszámlákat és végszámlákat nyújtott be, hogy megmentse az adólevonási jogát. A bíróságok és a Kúria is határozottan elutasította ezt az utólagos védekezést. A Kúria rögzítette, hogy az Áfa tv. 59. §-a alapján az előleg nem más, mint a termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást megelőzően az ellenértékbe beszámítandó pénzösszeg szolgáltatása.

A Kúria kimondta, hogy az adózó a vizsgált időszakban ilyen valós előlegszámlával nem rendelkezett, ilyet nem állított ki és nem fogadott be. Az a tény, hogy a vizsgált időszakot követően utólag (évekkel később) előlegszámlát és végszámlát állítottak ki, nem változtat azon, hogy az adózó az eredeti bevallásában egy meg nem történt ügyletről szóló, hiteltelen számlát szerepeltetett. Mivel a számla érvénytelenítésével maga is elismerte az ügylet hiányát, a termékbeszerzés és valós adólevonási jog hiányában az áfalevonás utólagos módosítására (Áfa tv. 153/C. §) vagy az előlegszabályok utólagos ráhúzására nincs lehetőség.

A jogeset fontos üzenete a gazdasági szereplők számára, hogy az előlegszámla kibocsátásának szigorú tartalmi és időbeli korlátai vannak. Egy teljesítés nélküli, fiktív ügyletről szóló normál számlát utólag, egy adóhatósági ellenőrzés nyomása alatt nem lehet „átminősíteni” előlegszámlává, még utólagosan legyártott és sztornózott bizonylatokkal sem (Kúria Kfv.35.283/2025/5.).

A szerző jogász, áfa- és nemzetközi adószakértő.

ÁFA Praxis szakmai értesítő

Iratkozzon fel havi értesítőnkre és értesüljön Ön is rendszeresen az ÁFA Praxisban elérhető legújabb hírekről, tartalmakról, képzésekről és szakértői elemzésekről!