Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 142. § (1) bekezdés b) pontja szerint az adót a szolgáltatás igénybevevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására, az ingatlan bontással történő megszüntetésére és rendeltetésének megváltoztatására (a továbbiakban együtt: ingatlanra vonatkozó tevékenység) irányul, feltéve, hogy az ingatlanra vonatkozó tevékenység hatósági engedélyhez vagy hatósághoz történő bejelentéshez kötött, amelyről a szolgáltatás adóalany igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának, azzal, hogy ha a hatósági engedély vagy hatósághoz történő bejelentés a szolgáltatásnyújtó által végzett, ingatlanra vonatkozó tevékenységhez kapcsolódik, a nyilatkozattétel az utóbbit terheli a szolgáltatás adóalany igénybevevője felé.
Ahhoz tehát, hogy egy ügylet a 142. § (1) bekezdésének b) pontja alá tartozzon, az alábbi feltételeknek kell egyidejűleg teljesülniük:
1. Tartalmát tekintve az ügylet szolgáltatásnyújtásnak minősüljön.
2. A szolgáltatás építési-szerelési, egyéb szerelési munkának minősüljön.
3. Az építési-szerelési, egyéb szerelési munka ingatlanra irányuljon.
4. Az építési-szerelési, egyéb szerelési munka hatósági engedélyhez vagy hatósághoz történő bejelentéshez kötött ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása, az ingatlan bontással történő megszüntetése és rendeltetésének megváltoztatása keretében teljesüljön.
Az Áfa tv. 142. § (3) bekezdése alapján a fordított adózás alkalmazásának további feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető (személyi feltétel). Tehát mind a két fél áfa fizetésére kötelezett adóalany legyen.
A fordított adózás alkalmazása szempontjából elsődlegesen azt kell megvizsgálni, hogy az alvállalkozó által a fővállalkozó részére teljesített ügylet kapcsán annak jellegét, illetve tartalmát tekintve pontosan milyen tevékenységre irányul.
Azon tényből, hogy esetlegesen a fővállalkozó és a megrendelő közötti ügyletben fordított adózás alkalmazandó, még nem következik automatikusan, hogy az alvállalkozó(k) által elvégzett munka is az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerint fordítottan adózik.
Fontos tehát, hogy minden ügyletben résztvevő esetében külön-külön fennálló szerződés alapján kell a fordított adózás feltételeit megvizsgálni.
Az ügylet adójogi megítélése kapcsán elsődleges, hogy az építési-szerelési, egyéb szerelési szolgáltatásnyújtásnak minősüljön. Termékértékesítés esetén az említett jogszabályi hely összefüggésében a fordított adózás nem merül fel.
Az építési-szerelési, egyéb szerelési munka fogalmát az Áfa tv. konkrétan nem határozza meg, így az ügylet megítélése során e fogalmak köznapi értelmezéséből kell kiindulni. Jellemzően ebbe a körbe tartoznak például azok a szolgáltatások, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a felépíteni kívánt ingatlan rendeltetésszerű használatra alkalmas legyen.
Ha az alvállalkozó teljesítése több ügyletet is magában foglal (termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást is), akkor annak vizsgálata is szükséges, hogy az érintett ügyletek önállóak, vagy esetleg egy összetett (komplex) ügyletként minősíthetők (fő- és mellékügylet). Amennyiben komplex ügyletről van szó, úgy annak egészére egységesen egyféle adózás alkalmazandó. Az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pontja kimondja ugyanis, hogy ha egyes elemek mellékügyletként kapcsolódnak a főügylethez (illetve kiegészítik, elősegítik azt), akkor azok járulékos költségként a főügylet adójogi sorsát osztják.
Ennek megítéléséhez azonban vizsgálni szükséges az ügylet jellegadó tartalmát. Amennyiben azt a termékértékesítés adja, úgy az Áfa tv. 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti fordított adózás nem alkalmazható. Ilyen esetben az ügyletre az egyenes adózás szabályai vonatkoznak, egy általános szabályok szerint adózó adóalanynak áthárított áfát tartalmazó számlát kell kiállítania.
Fontos továbbá, hogy ha a hatósági engedély vagy bejelentés a teljes beruházásra vonatkozik akkor a megrendelő és a fővállalkozó nyilatkozattételre kötelezett a fordított adózás alkalmazásához.
Ilyen esetben a fővállalkozónak a munkája és valamennyi alvállalkozónak a munkája egyaránt részét képezi az engedéllyel, bejelentéssel érintett tevékenységnek, ezért a fővállalkozó által a megrendelő részére teljesített ügylet „fordított adózás” alá tartozik, valamint a fővállalkozótól kiinduló alvállalkozói láncolatban a fővállalkozóval szerződő alvállalkozók által a fővállalkozó részére teljesített ügyletek, valamint az egyes alvállalkozók által a láncolatokban őket megelőző alvállalkozók részére teljesített ügyletek „fordítottan adóznak”, feltéve, hogy a jellegük és a tartalmuk alapján építési-szerelési vagy egyéb szerelési munkára irányuló szolgáltatásnyújtásoknak minősülnek.
Ugyanakkor, ha a hatósági engedély, bejelentés csupán az ingatlannak egy adott szerves részére, alkotórészére vagy az ingatlanon végzett adott munkálatra, részmunkálatra vonatkozik, akkor a fővállalkozótól kiinduló alvállalkozói láncolatok közül kizárólag ez utóbbi szerves részre, alkotórészre, illetve munkálatra irányuló ügyletekkel érintett alvállalkozói láncolat esetében merül fel a „fordított adózás” alkalmazása. Ha például az alvállalkozó által elvégzendő munka az, ami hatósági engedélyhez vagy bejelentéshez kötött, ingatlanra vonatkozó tevékenységhez kapcsolódik, akkor a nyilatkozattételre az alvállalkozó kötelezett.
Amennyiben a fordított adózás kritériumai nem teljesülnek valamely alvállalkozó által elvégzett munka tekintetében, akkor az ügyletről az általános szabályok szerint egyenes adózással, adó (27 százalék) felszámításával kell az alvállalkozónak számlát kiállítania a partnere felé.
Az Áfa tv. 120. §-ában nevesített főszabály alapján az adóalany abban a mértékben, amilyen mértékben – adóalanyi minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatás nyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
- a termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított,
- a termék beszerzéséhez – ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is –, szolgáltatás igénybevételéhez – ideértve az előleget is, ha az adót a 140. § a) pontja szerint a szolgáltatás igénybevevője fizeti – kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított.
Tekintettel arra, hogy a fővállalkozó adóköteles ügylet megvalósítása érdekében veszi igénybe az alvállalkozó munkáját, ezért akár az egyenes adózással áthárított előzetesen felszámított adóról, akár a fordított adózás miatt fizetendő adóként megállapított adóról van szó, az levonásba helyezhető, feltéve, hogy az adólevonási jog egyéb feltételei is fennállnak (Áfa tv. 124–128. §), függetlenül attól, hogy az adóalany a saját gazdasági tevékenysége számlázása az egyenes vagy fordított adózás szabályai szerint történik.