A kaució mértéke a termék árának 50%-a.
A társaság jelenleg az alábbiak szerint jár el: a kaucióról áfa nélküli számlát állítanak ki; vásárlás esetén a termék áfás vételárából levonásra kerül a megfizetett áfa mentes kaució, különbözetet fizeti vevő, az áfafizetési kötelezettség a teljes vételár után; amennyiben nem vásárolják meg a terméket, kaució visszautalásra kerül a bérleti díj megfizetése mellett.
A kérdés az, hogy ez az eljárás helyes-e?
Az óvadék (hétköznapi elnevezéssel élve kaució) valamely követelés biztosítására szolgál, amelyből a jogosult a kötelezett nem vagy nem szerződésszerű teljesítésekor közvetlenül kielégítheti követelését. Az óvadékot tehát kizárólag szerződésszegés esetén lehet felhasználni: egyrészt kártérítésre, másrészt pedig nemteljesítés esetén be lehet tudni az ellenértékbe. Az óvadék funkciója tehát az, hogy fedezetet nyújtson a kötelezett nem szerződésszerű teljesítése esetén. Ezzel szemben a szerződésszerű teljesítés esetén az óvadék a kötelezett tartozásába nem számítható be, vagyis az átadott óvadék összege a kötelezett részére visszajár.
A társaság üzletmenetében kétféle konstrukció azonosítható:
- a bérleti konstrukció esetén az óvadék minden esetben visszafizetésre kerül,
- az értékesítés esetén az ügyletbe az óvadék összege beleszámít.
Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) 2. §-a alapján a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az óvadék átadására irányuló szerződés elbírálásánál nem a szerződés elnevezése, hanem annak tartalma az irányadó.
Amennyiben az óvadék (kaució) kikötése az ügylet szerződési biztosítékának tekintendő, azaz arra szolgál, a jogosult a szerződés nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén követelését az óvadékösszegből közvetlenül kielégítheti, úgy ebben esetben áfakötelezettség nem keletkezik.
Ilyen esetben a jogosult csak a kötelezett nem, vagy nem szerződésszerű teljesítése esetén elégítheti ki követelését az óvadékból, a kötelezett szerződésszerű teljesítése esetén nem teheti ezt meg. Szerződésszerű teljesítés esetén az óvadék visszajár, a kötelezett tartozásába nem számítható be, így az óvadék átvétele nem minősül sem az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 59. § (1) bekezdése szerinti előlegnek, sem a 13. § (1) bekezdése szerinti nyújtott szolgáltatás ellenértékének, ezért az óvadék átvétele áfafizetési kötelezettséggel nem jár, ebből következően arról számlát, illetve nyugtát sem kell kiállítani. Az óvadék átvételét egyéb számviteli bizonylattal kell igazolni.
A szerződés megszűnésekor, ha az óvadékot visszafizetik, mert szerződésszerű teljesítés történt, akkor az az eredeti rendeltetését megtartva nem keletkeztet áfakötelezettséget. Szintén nem jár áfafizetési kötelezettséggel, ha az óvadékot „megtartja” az arra jogosult, tekintettel arra, hogy az óvadékot nyújtó nem szerződésszerűen teljesített, ezért az óvadék kártérítés jellegűvé válik az Áfa tv. 259. § 6. pontja alapján.
Ha azonban a szerződés eleve úgy kerül megkötésre, hogy a felek abban állapodnak meg (azt rögzítik előre), hogy a jogviszony megszűnésekor pénzügyi teljesítés nélkül, az „óvadékból” kívánnak elszámolni egymással, úgy a szerződésben szereplő óvadék elnevezéstől függetlenül a kérdéses összeg az ellenértékbe beleszámít, és mint előleg viselkedik.
Ilyen esetben a „kaució” összege nem jár vissza, ugyanis a felek azt beszámítják az ellenértékbe, ezt az összeget az általános forgalmi adó rendszerében előlegként kell kezelni, vagyis a bérbeadó/értékesítő áfás számla kiállításra volt kötelezett. Ilyen esetben az „óvadék” átvételekor előlegszámlát, teljesítéskor pedig az előleg beszámításával végszámlát kell kibocsátania az eladónak.